Méltán tarol a La La Land?

A cikk kisebb spoilereket tartalmaz, aki még nem látta a filmet, készüljön erre! :)

Szerintem évek óta nem született sikeres és populáris film a romantikus musical műfajban (Ének az esőben, Muzsika hangja és társai óta legalábbis), most Damien Chazelle mégis bevállalta ezt a forgatókönyvet, és nagyon jól tette. A Los Angelesben játszodó sztoriban egy céljaiért küzdő páros életét követhetjük nyomon az álmaik megvalósulásának lemondásokkal teli, nehéz útján. A két fiatal cseppet sem könnyű célt tűzött ki magának: Sebastian (Ryan Gosling) fiatal zongoristaként szeretné újra népszerűvé tenni a jazzt egy saját klubot nyitva, míg Mia (Emma Stone) színésznő szeretne lenni. A két fiatal egymást támogatva tesz meg mindent a sikerért, de ezért áldozatokat is kell hozniuk. A szereplők ironikus/cinikus beszólásai, humora és a színészek zsenialitása (és kémiája) igazán színessé teszi a karaktereket.

A meseszerűen romantikus jelenetek, a klasszikus hollywoodi fordulatok (medencés buli, színésznek készülő, gagyi állásból spórolgató fiatal lány, stb) ellenére mégsem mondható tucatfilmenk (sőt). Tudják, hogy áldozatokkal és kemény munkával jár az, ha küzdenek a céljaikért, néha talán túl sokkal is. A karakterek mernek nagyot álmodni, de nem élnek álomvilágban, mivel szembenéznek a mindennapi problémákkal is, ezért nem érezzük magunktól távolinak őket. Maga a sztori is megkapó, mert nem olyan klisé, amilyennek előszörre gondolnánk ezek alapján (bár részleteket nem szeretnék lelőni), de a musical stílus egy plusz dobás, ami ennyire az egekbe emelte a filmet. Manapság már olyan nem megszokott egy filmben, hogy egy teljesen hétköznapi szituációban “spontán” táncra perdül a főszereplő páros, esetleg az összes jelenlévő szereplő, és énekelnek, de a filmben egyáltalán nem tűnt mesterkéltnek egyik ilyen jelenet sem (bár lehet ez azért van, mert én alapból kedvelem a musicaleket). A zeneszerző Justin Hurwitz igazán kitett magáért, hiszen olyan gyönyörű és kifejező dalokkal van teletűzdelve a film, amiket még annak is el kell ismernie, aki egyébként nem a műfaj rajongója. Hozzá kell tennem azt is, hogy a musical betétek aránya pont tökéletes, nem érezzük magunkat egy Disney-mesében tőle, de pont elegendő ahhoz, hogy megadja a film alaphangulatát.

A La La Land tarolt a 74. Golden Globe díjátadón:minden díjat elhozott, amire jelölték, szám szerint 7 darabot:

• Legjobb film (musical/vígjáték)
• Legjobb színésznő (musical/vígjáték) (Emma Stone)
• Legjobb színész (musical/vígjáték) (Ryan Gosling)
• Legjobb rendező (Damien Chazelle)
• Legjobb forgatókönyv (Damien Chazelle)
• Legjobb eredeti filmzene (Justin Hurwitz)
• Legjob eredeti dal (City of Stars, Justin Hurwitz, Benj Pasek, Justin Paul)

A filmet összesen 14 (!) Oscar díjra jelölték (erről részletesebben a hivatalos oldalon), ezzel bekerül a rekordot tartó Titanic és a Mindent Éváról című filmek elit körébe (14-14 jelölés).

Kíváncsi vagyok, ezek közül a jelölések közül mennyit fog díjra váltani, de szerintem ez egy méltán ekkora hírnevet, díjakat, jelöléseket, és elismerést kapó film. Aki még nem látta, annak csak ajánlani tudom, hogy minél hamarabb nézze meg. Az Oscar díjátadó gálán én nagyon fogok drukkolni, mert szerintem mestermű!

kép forrása: http://www.norwichfilmfestival.co.uk/review-la-la-land

Mit kezdjek magammal és az életemmel?

Fogalmam sincs. Eléggé úgy érzem, hogy sodródok az árral, és közben fokozatosan egyre jobban megy az élet. Megtanulok menet közben dolgokat, amiket régen nem tudtam/ nem éreztem magaménak (befizetni a saját telefonszámlámat, bevásárolni, főzni, takarítani, mosni, “felnőttként” élni, ez mind az elmúlt 1-2 év hatása/ eredménye), de néha még mindig fogalmam sincs, mit kezdek magammal úgy általánosságban. Amíg a SOTE-ra jártam, addig nem is gondolkoztam ilyesmiken. Szerencsés voltam, mert nem kellett albérlettel foglalkozni, (azért dolgoztam egyetem mellett, mert volt rá igényem, és nem azért, mert rászorultam, volt hol laknom, és főztek rám otthon), és nem kellett “felnőtt” dolgokat csinálnom. Kis buborékban éltem. És ami a legfontosabb: sose éreztem, hogy nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Gimiben szerettem tanulni, jó voltam benne, biosz és latin fakt-, majd érettségi, angol-francia nyelvvizsga, végtelen szorgalmiként elolvasott könyv. Valamennyire belém volt nevelve, hogy tanuljak, de nekem is volt rá igényem. Szerintem már akkor is maximalista voltam. Utána egyetem, rettentő büszke voltam, hogy felvettek a nagy SOTE-ra (ó, ha akkor tudtam volna, amit most tudok….ennek is már csak a neve nagy, sőt, már az se igazán…), és folytattam a tanulást. Aztán persze a hirtelen jött nagy szabadság engem is megrészegített valamennyire, buliztam sokat, képződtem instruktornak, aztán seniornak, és már nem voltam éltanuló, de sosem buktam tárgyat, és egyenesben haladtam. Nem tipródtam, hogy mit kezdek majd az életemmel, mert úgy voltam vele, hogy mentőtiszt leszek, és amúgy is, majd egyetem után ráérek az ilyen nagy kérdéseken gondolkodni. Bár a diplomámat nem szereztem meg (ebbe most nem megyek bele megint), de az egyetemnek vége, már dolgozom, albérletben élek, magamra főzök, és úgy lettem “felnőtt” (igen, idézőjelesen, nem érzem magam annak még mindig), hogy észre sem vettem. Egyszer csak ittvagyok, legalábbis úgy érzem.

Szóval mit kezdjek magammal: először is össze kéne szedni, hogy miket szeretek csinálni munkától függetlenül: szeretek takarítani, pakolászni, szervezgetni, rendezgetni, irányítani,  írogatni (mostanában főleg zenei témákban). Ezzel a listával nem vagyok előrébb.

De elhatároztam, hogy ősztől elmegyek egy OKJ-s képzésre. Még nem döntöttem el, hogy pontosan milyenre, de annyi a lehetőség, hogy valamit találnom kell, ami passzol hozzám, végezhető estin is, és van értelme megcsinálni. Munka mellett sajnos a nappali már nem játszik.

Két csoportba soroltam az opciókat.

Az egyik csoport a fun, ami poén, tetszik, ingyen tanulni tuti jó móka lenne, vagy -bár kell áldozni az eszközökre,- de érdekel:

• cukrász/ szakács
• sminkes, maszkmester (színházba meg ilyesmi)
• piercer, stb.

De ezeket csak úgy magamnak csinálnám meg, aminek meg semmi értelme.

A másik csoport, amivel jól keresnék, van értelme megcsinálni, el lehet vele helyezkedni:

• bérszámfejtő,
• mérlegképes könyvelő,
• minőségbiztosító, stb.

Ami fun is, és akár jó is lehet, ergó átfedésben van a két csoport:

• rendezvényszervezés (de nem ilyen kamu 4 éves főiskolai bohóckodás, hanem valami konkrét, gyakorlatias, főleg az esküvőszervezés),
• könnyűzenei menedzser,
• zeneipar, kritikák, írogatás.

De mindegyikre tudok jó válaszokat, hogy miért ne. Amik mindenkinek az eszébe jutnak ezek hallatán: kapcsolatok kellenek hozzá, őstehetség kell hozzá, vagy ezek kombinációja. Nem tudom eldönteni, hogy merjek-e belevágni egy ilyen kreatívabb, rugalmasabb, nem 9-5-ig típusú szakmába, ami nem fix megélhetés, mert semmiből nem érzem magam kimagaslóan tehetségesnek, viszont ha elkezdek valamilyen “szürkébb” szakmát, ami jól fizet, de nem élvezem, félek, hogy belefásulnék, és megbánnám. Amit most csinálok a Nokiánál, azt nagyon szeretem: training coordinator. De szükségem van valami pluszra. Nem feltétlen “A papírra”, mert ha csak egy papírra vágynék, akkor nyomtatnék magamnak egy oklevelet, hogy “gratulálok, még életben vagy”. Valami szakmára vágyom, vagy talán csak arra, hogy több lábon álljak.

Nemrég elkezdtem felfrissíteni a franciatudásomat, egészen jól haladok vele. A tankönyvet olvasgatva mindent megértek, és a kiejtésem se rossz, de a nyelvtanon és az aktív szókincsemen van még mit csiszolni. Ezzel is kezdhetnék valamit.

Meg lehet, hogy még jól jöhet, hogy precíz és maximalista vagyok (egy minimál ocd-s beütéssel), mindennek tökéletesnek kell lennie, amit kiadok a kezeim közül, valamint ha egy projektbe akár csak 1% is az én részem, akkor ne csak az 1%-om legyen tökéletes, hanem az egész, bár amibe nincs beleszólásom, azon úgysem tudok változtatni/javítani, max segíteni benne, ezen néha feleslegesen tudok pörögni.

Szóval most böngészem az okj-s oldalakat (kb ezredjére), hátha a hosszú listákból valamin megakad a szemem, és hirtelen kigyullad a fejem fölött a villanykörte, hogy EZAZ! Ez az én életpályám!

Bár ha nem várok csodát, attól még lehet, hogy találok valamiféle irányt.

Hátha...