Mit kezdjek magammal és az életemmel?

Fogalmam sincs. Eléggé úgy érzem, hogy sodródok az árral, és közben fokozatosan egyre jobban megy az élet. Megtanulok menet közben dolgokat, amiket régen nem tudtam/ nem éreztem magaménak (befizetni a saját telefonszámlámat, bevásárolni, főzni, takarítani, mosni, “felnőttként” élni, ez mind az elmúlt 1-2 év hatása/ eredménye), de néha még mindig fogalmam sincs, mit kezdek magammal úgy általánosságban. Amíg a SOTE-ra jártam, addig nem is gondolkoztam ilyesmiken. Szerencsés voltam, mert nem kellett albérlettel foglalkozni, (azért dolgoztam egyetem mellett, mert volt rá igényem, és nem azért, mert rászorultam, volt hol laknom, és főztek rám otthon), és nem kellett “felnőtt” dolgokat csinálnom. Kis buborékban éltem. És ami a legfontosabb: sose éreztem, hogy nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Gimiben szerettem tanulni, jó voltam benne, biosz és latin fakt-, majd érettségi, angol-francia nyelvvizsga, végtelen szorgalmiként elolvasott könyv. Valamennyire belém volt nevelve, hogy tanuljak, de nekem is volt rá igényem. Szerintem már akkor is maximalista voltam. Utána egyetem, rettentő büszke voltam, hogy felvettek a nagy SOTE-ra (ó, ha akkor tudtam volna, amit most tudok….ennek is már csak a neve nagy, sőt, már az se igazán…), és folytattam a tanulást. Aztán persze a hirtelen jött nagy szabadság engem is megrészegített valamennyire, buliztam sokat, képződtem instruktornak, aztán seniornak, és már nem voltam éltanuló, de sosem buktam tárgyat, és egyenesben haladtam. Nem tipródtam, hogy mit kezdek majd az életemmel, mert úgy voltam vele, hogy mentőtiszt leszek, és amúgy is, majd egyetem után ráérek az ilyen nagy kérdéseken gondolkodni. Bár a diplomámat nem szereztem meg (ebbe most nem megyek bele megint), de az egyetemnek vége, már dolgozom, albérletben élek, magamra főzök, és úgy lettem “felnőtt” (igen, idézőjelesen, nem érzem magam annak még mindig), hogy észre sem vettem. Egyszer csak ittvagyok, legalábbis úgy érzem.

Szóval mit kezdjek magammal: először is össze kéne szedni, hogy miket szeretek csinálni munkától függetlenül: szeretek takarítani, pakolászni, szervezgetni, rendezgetni, irányítani,  írogatni (mostanában főleg zenei témákban). Ezzel a listával nem vagyok előrébb.

De elhatároztam, hogy ősztől elmegyek egy OKJ-s képzésre. Még nem döntöttem el, hogy pontosan milyenre, de annyi a lehetőség, hogy valamit találnom kell, ami passzol hozzám, végezhető estin is, és van értelme megcsinálni. Munka mellett sajnos a nappali már nem játszik.

Két csoportba soroltam az opciókat.

Az egyik csoport a fun, ami poén, tetszik, ingyen tanulni tuti jó móka lenne, vagy -bár kell áldozni az eszközökre,- de érdekel:

• cukrász/ szakács
• sminkes, maszkmester (színházba meg ilyesmi)
• piercer, stb.

De ezeket csak úgy magamnak csinálnám meg, aminek meg semmi értelme.

A másik csoport, amivel jól keresnék, van értelme megcsinálni, el lehet vele helyezkedni:

• bérszámfejtő,
• mérlegképes könyvelő,
• minőségbiztosító, stb.

Ami fun is, és akár jó is lehet, ergó átfedésben van a két csoport:

• rendezvényszervezés (de nem ilyen kamu 4 éves főiskolai bohóckodás, hanem valami konkrét, gyakorlatias, főleg az esküvőszervezés),
• könnyűzenei menedzser,
• zeneipar, kritikák, írogatás.

De mindegyikre tudok jó válaszokat, hogy miért ne. Amik mindenkinek az eszébe jutnak ezek hallatán: kapcsolatok kellenek hozzá, őstehetség kell hozzá, vagy ezek kombinációja. Nem tudom eldönteni, hogy merjek-e belevágni egy ilyen kreatívabb, rugalmasabb, nem 9-5-ig típusú szakmába, ami nem fix megélhetés, mert semmiből nem érzem magam kimagaslóan tehetségesnek, viszont ha elkezdek valamilyen “szürkébb” szakmát, ami jól fizet, de nem élvezem, félek, hogy belefásulnék, és megbánnám. Amit most csinálok a Nokiánál, azt nagyon szeretem: training coordinator. De szükségem van valami pluszra. Nem feltétlen “A papírra”, mert ha csak egy papírra vágynék, akkor nyomtatnék magamnak egy oklevelet, hogy “gratulálok, még életben vagy”. Valami szakmára vágyom, vagy talán csak arra, hogy több lábon álljak.

Nemrég elkezdtem felfrissíteni a franciatudásomat, egészen jól haladok vele. A tankönyvet olvasgatva mindent megértek, és a kiejtésem se rossz, de a nyelvtanon és az aktív szókincsemen van még mit csiszolni. Ezzel is kezdhetnék valamit.

Meg lehet, hogy még jól jöhet, hogy precíz és maximalista vagyok (egy minimál ocd-s beütéssel), mindennek tökéletesnek kell lennie, amit kiadok a kezeim közül, valamint ha egy projektbe akár csak 1% is az én részem, akkor ne csak az 1%-om legyen tökéletes, hanem az egész, bár amibe nincs beleszólásom, azon úgysem tudok változtatni/javítani, max segíteni benne, ezen néha feleslegesen tudok pörögni.

Szóval most böngészem az okj-s oldalakat (kb ezredjére), hátha a hosszú listákból valamin megakad a szemem, és hirtelen kigyullad a fejem fölött a villanykörte, hogy EZAZ! Ez az én életpályám!

Bár ha nem várok csodát, attól még lehet, hogy találok valamiféle irányt.

Hátha...