Az új Passenger album: Young as the Morning, Old as the Sea

fotó: http://www.rollingstone.com/

A 32 éves angol énekes-dalszerző, Michael David Rosenberg, ismertebb nevén Passenger, 2012-ben robbant be a köztudatba a Let Her Go című számával, de már előtte is aktívan zenélt. 16 évesen otthagyta a középsulit, dalokat írt, és az utcán zenélt. Ezekről az időkről egyszer azt nyilatkozta, hogy furcsa volt, de ugyanakkor nagyon felszabadító, úgy érezte, hogy az emberek megértik őt és a zenéjét. Kisebb fellépések követték egymást, ahol felfigyeltek rá. Egy bandát alapítottak Passenger néven Andrew Phillips-sel, ami 5 fősre bővült, majd 2007-ben megjelent az első és egyben utolsó albumuk Wicked Man's Rest címmel. Az együttes 2009-ben feloszlott, de Michael megtartotta a Passenger nevet. Egyre több koncertet adott, főleg Ausztráliában, eleinte előzenekarként, majd főfellépőként. 2009-ben megjelent első szólóalbuma, a Wide Eyes Blind Love, amit 2010-ben követett a Flight of the Crow, és bár ezek még nem hozták meg számára az áttörő sikert, de Angliában is elkezdett koncertezni, és egyre többen ismerték meg a zenéjét. A világhírt számára a 2012-ben megjelent All The Little Lights c. lemez hozta meg, amin a Let Her Go is található. Saját elmondása szerint amikor írta a dalt, nem gondolta, hogy ekkora sikere lesz (a youtube-on már több, mint 1 milliárdan kattintottak a dalra), hiszen előtte még sosem játszották le egyetlen dalát sem a rádiók, ez pedig egyből 20 országban vezette a toplistákat.

Azóta karrierje folyamatosan felfelé ível, egyre nagyobb nevű fesztiválokra hívják, valamint rendszeresen lép fel gyerekkori barátjával, Ed Sheeran-nel. Azóta megjelent a Whispers I és a Whispers II című lemez is, szinte évente jön ki új lemeze, de ezt a Passenger rajongók nyilván nem bánják, hiszen így a lemezbemutató turnék során Magyarországra is egyre többször látogathat el (a közeljövőben fog koncertet adni az Akváriumban, ami már most teltházasnak ígérkezik, hiszen hetekkel ezelőtt minden jegy elkelt). A szeptember 23-án megjelent Young as the Morning, Old as the Sea című lemez is viseli a klasszikus passenger-féle dalok jegyeit, főszerepben a gitárral. A csendesebb, lassabb hangulatú dalok ugyanannyira elvarázsolják a hallgatót, mint ahogyan az ütemesebb, kissé pörgősebb, poposabb dalok. A dalszövegek sem okoztak csalódást, bár már ezt is megszokhattuk az elmúlt években, hiszen Passenger sosem a klisés szerelmi dalokról volt híres, ő inkább az elgondolkodtató, tartalmas dalszövegeket preferálja, ami ezen az albumon is megmutatkozik.

A címadó dalban Mike arról énekel, hogy mennyire szeretne világot látni, különböző országokat körbejárni és megismerni, hisz ezáltal igazán szabadnak érezné magát.

“I wanna be free as the winds that blow past me, clear as the air that I breath Young as the morning, and old as the sea”

Az egyik legelgondolkodtatóbb dalszöveg szerintem a Home című dalé, amelyben félelmeiről beszél. Mindenkinek vannak félelmei, amikkel nem könnyű szembesülni. Talán sokszor még magunknak sem valljuk be őket. De talán ha egyszer már magunkban ki merjük mondani, akkor onnantól kezdve már sokkal egyszerűbb lesz szembenézni velük. Passenger zenéje mindig is őszinte volt, és sokszor olyan dolgokat mond ki, amiket sajátunknak érzünk. 

“They say home is where the heart is, but my heart is wild and free So am I homeless or just heartless?“ Felszabadult, könnyed, boldog, megnyugtató, szabad, szép. Ezek a szavak jutnak eszembe, ahogy hallgatom az albumot, jelenleg épp körülbelül századjára (gyakorlatilag nonstop ez szól, mióta megjelent, annyira beleszerettem). Ahhoz képest, hogy évente új albuma jelenik meg, egyáltalán nem érzem összecsapottnak. (A lemez 10 dalt tartalmaz,  Deluxe Edition-ön pluszban még 5 akusztikus dal szerepel.) Saját elmondása szerint amikor dalt ír, az egyszerűségre törekszik. Ha felmerül benne egy gondolat, egy érzés, megpróbálja a dalt úgy megírni, hogy az érzést tükrözze, egyszerűen és letisztultan, és így tud az emberekkel a dalain át kapcsolatot teremteni. Véleménye szerint az emberek a zenében legjobban az őszinteséget értékelik, és ha nem mesterkéltek a dalszövegek, és a zene, hanem őszinte, az jobban megtalálja az utat az emberek szívéhez. Amikor egy-egy fesztiválon interjút készítenek vele, nagyon sokszor elhangzik a kérdés, hogy hiányolja-e az utcazenélést. Erre mindig az a válasz, hogy még mindig csinálja, hiszen számára ekkor nincsenek korlátok (szó szerint is, nem választja el az embereket tőle egy kordon), valamint spontán, és nincs rajta nyomás, mint például egy aréna koncerten, ahol az emberek megveszik a drága jegyeket, és elvárásokkal érkeznek. Az utcán nincsenek elvárások, sokkal könnyedebb. Nemrégiben néztem egy interjút vele, és az egyik kedvenc pillanatom volt, amikor épp mesél, mikor egy pillangó elkezd repkedni körülötte, ekkor megáll, és csak gyönyörködik benne, majd nem is folytatja, amíg el nem repül a pillangó. Ez szerintem tökéletesen jellemzi azt, hogy ő milyen ember a zenében, az apró dolgoknak is tud örülni, és mindenben keresi a szépet, legalábbis a dalain keresztül egy ilyen emberről kap képet a hallgató. Passenger most ősszel Európában turnézik, több koncertre már most elkelt minden jegy, ami jelzi, hogy mennyira igény van manapság az ilyesfajta zenére. “Life isn’t just happy, or just miserable, it’s kind a bit of both, and a bit silly and a bit ridiculous as well” - Mike Rosenberg Az albumot ingyen meghallgathatod a spotify-on: