Megjelent az új Bastille-album...

... és pont olyan lett, amilyet vártunk

Wild World (2016)

Bastille, fotó: http://diymag.com/2016/06/03/bastille-wild-world-cover-feature-world-exclusive

A 2010 óta aktív brit együttes az elmúlt 6 év alatt meglepően nagy sikereket ért el.  A szóló produkcióból együttessé alakult formáció a 2013-as albumon felcsendülő slágerek (“Pompeii”, “Flaws”, “Things We Lost In The Fire”) miatt keletkező sikerhullámot ügyesen meglovagolva az elmúlt néhány évben szinte minden neves fesztiválon headline-er volt, a Szigetet kétszer, a Voltot egyszer járták meg, a közönség mindhárom koncertet imádta. Én a Volt fesztiválos fellépésükön voltam ott, lehengerlőek élőben. A koncert előtt nem hallgattam agyon a lemezüket, csak azokat a dalokat ismertem, amik a csapból is folytak, de a koncerten igazán megkedveltem őket. Rengeteget kommunikáltak a közönséggel (brit létükre), jókedvűek voltak, pörgősek, és élettel teliek. Az énekes hangja meglepően tiszta volt, a zene pedig rendkívül élvezhető volt élőben is, sőt.

(Az énekes, Dan Smith a névvel talán tréfásan akart utalni arra, hogy az ő fejéből pattant ki az együttes ötlete: születésnapja megegyezik a francia forradalom kezdetével, ami július 14, ez pedig nem más, mint a Bastille börtön ostromának napja, innen jött a név.)

Mivel a 2013-as “Bad Blood” óta nem jött ki új album, akár már éppen el is kezdhetett volna kialudni a tűz (hiszen ha évek óta nagyjából ugyanaz a setlist egy koncerten, akkor egy idő után elmúlik a nagy hype), amikor is a debütalbumot 3 év várakozás után követte a brit banda szeptember 9-én megjelent második stúdióalbuma, a “Wild World”.

A lemez hangzása nagyon hasonlónak tűnik első hallgatás után a Bad Blood-hoz, a dallamos, vidám hangulatú, ugrálós refrénű popdalok tehát valójában senkinek nem okoztak meglepetést, és ezáltal csalódást sem. Bár kicsit sokallom a 19 dalt egy albumon, de tekintve, hogy a Bad Blood-on 25 van, talán nem meglepő ez a lépés sem.

A lendületes nyitódal, a “Good Grief” (ami az első single az új albumról) már júniusban megjelent klippel együtt, ami gyorsan nagy népszerűségre tett szert, hiszen a rajongók már  hosszú ideje vágytak az új anyagra.

A “Fake It” (ami pedig a második single az albumról) július 29-én jelent meg, így már nyáron kaptunk egy kis ízelítőt ezzel a két dallal arról, hogy nagyjából mire számíthatunk az új albummal kapcsolatban.

A dal introjában egy 1971-es rövidfilmből kivágott néhány mondat hangzik el egy női hang által tolmácsolva: “And I don’t think that that’s a selfish want, I really don’t. I’m not saying that I have this capacity because it’s hard to develop that capacity on your own, when you’re being stopped at every turn” (“Nem hiszem, hogy ez egy önző vágy lenne, tényleg nem hiszem. Nem mondom, hogy nekem van ilyesfajta kapacitásom, mert nehéz ezt kifejleszteni, hogyha lépten-nyomon akadályozzák benne az embert”. Az idézetet megelőző néhány másodperces rész is érdekes, hogyha megnézzük, érthetőbb  lesz, hogy mit ért “capacity” alatt.). A dal folyamán később világossá válik, hogy itt azért szerepel ez a bevágás, mert nehéz fejlődni egy olyan kapcsolatban, ahol maga a kapcsolat tart vissza attól, hogy kiteljesedj az életben. A dalszövegből kiderül, hogy az énekes kapcsolata (ex-)barátnőjével már nem olyan, mint régen volt, és nem tudják megjavítani a dolgokat (“Oh my lover, my lover, my love, we can never go back“), de nehéz elengednie (“I wanna waste all of my time with you”), és inkább megjátszaná, hogy semmi nem történt, nem romlott el a kapcsolat, és minden olyan, mint rég volt (“Then let's try our very best to fake it”).

Van néhány lassabb dal is a pörgősebb számok között, ilyen az “An Act Of Kindness”, a “Two Evils” és a “Four Walls” is, ezeknek a daloknak a szövege meggyőz minket arról, hogy az együttes nem csak a fülbemászó popslágereket részesíti előnyben, hanem dalszövegeikkel mélyebb érzelmeket is szeretnének kiváltani a hallgatókból, és nem csak a felszínt kapargatni. A “Four Walls (The Ballad Of Perry Smith)” egy lassabb, kissé kísérteties dal, amely nekem eleinte James Blake “The Wilhelm Scream” című számára hasonlított, de később már teljesen más irányt vett.  Ahogy a cím is elárulja, Perry Smith-ről és az általa okozott tragédiáról szól. Perry Smith 1959-ben gyilkolta meg a Clutter családod tettestársaival együtt a kansas-i Holcombban (“These four walls in Holcomb to keep you from the sun”). A történetből később regény született (Truman Capote: In Cold Blood, erre utalnak a dalszövegben is: “You've only these four walls before they, in cold blood, hang you up”), a könyv alapján pedig több filmet is forgattak.

5 dal maradt le a “sima” albumról és csak a “Complete Edition”-re kerültek fel. Bár nélkülük sem érezném hiányosnak az albumot, ezek is kellemes hangulatú dalok, amik hangzásukban szintén hajaznak az első lemezre (bár véleményem szerint a rádiókból nem pont ezek a dalok fognak ömleni).

Van néhány igencsak slágergyanús dal, akárcsak az első albumon, amik nekem megugrották a lécet, de lehet, csak az újdonság varázsa miatt, hiszen bevallom, kimondottan örültem az albumnak, kedvelem az együttest, a stílusukat, a himnusz-szerű dalokat. 4-5-ször hallgattam végig az egészet, és egyre jobban tetszik, remélem a rajongók nagy része szintén így van ezzel.

Az album lendületes, a dalok fülbemászóak, szövegeik pedig továbbra sem elcsépeltek, és nincsenek teletűzdelve közhelyekkel. Mindent összevetve egy könnyen befogadható, jó hangulatú lemez lett, nem okoztak csalódást.

A Wild World album ingyenesen meghallgatható (többek között) a Spotify-on: